Tisztelt Szülők, hozzátartozók, kedves kollégák és diákjaink!
Mély meghatottsággal üdvözlök mindenkit a 2016/2017-es tanév nyolcadik osztályosainak ballagási ünnepségén.
Kedves Ballagók!
Hát eljött ez a fontos nap. Nem azért fontos, mert miattatok öltözött díszbe az iskola, nem is azért, mert a veletek szemben álló sok vendég a Ti kedvetekért van itt, hanem azért mert befejeződött eddigi életetek egy jelentős szakasza. A tanulmányok első fokát vettétek sikerrel.
Tisztelt Szülők!
Büszkén tekinthetnek a ballagó csinos lányokra és a jó kiállású fiúkra. Az arcukra nézve felvillan a 8 évvel ezelőtti kisgyermek képe, aki az óvodát elhagyva egy új kihívás felé vette az irányt. Ez a nyolc év az Önök részére is nagy próbatétel volt. A folyamatosan változó gyermeket irányítani, nevelni kellett. A helyes út megmutatása komoly erőpróba. A rendszeres, mindennapi tanulásra való rászorítás, több esetben csak kísérlet maradt. Az Önök által képviselt viselkedési normáknak sem feleltek mindig meg. Sokszor léhák, hanyagok, feledékenyek és idegesítően flegmák voltak.
Feltételezem, a mérgük néha feszegette a szülői szeretet határait. De hát ezért szülő a szülő, ezért vannak ott ezek a gyerekek, ahol vannak, mert a kritikus pillanatok zömében ott állt mellettük egy aggódó anya, vagy egy szigorú apa (esetleg fordítva), aki a nehéz pillanatban támaszt biztosított gyermekének, aki tanácsot tudott adni, lelket öntött a csüggedő nebulóba és kemény munkával biztosította az anyagi támaszt is.
A középiskolába átlépve az önállósági törekvéseiket még kevésbé tudják kordába tartani. De a szülőre továbbra is nagy szükség lesz. Szükség lesz a biztató szóra, a korholásra, meghallgatásra. Azonban az eddig felsorolt nehéz feladatok emlékei egy pillanat alatt elszállnak és eltűnnek, ha gyermekeik boldogan mutatják sikereiket, hálásan és mosolyogva tekintenek Önökre.
Köszönöm, hogy gyermekük oktatásának, nevelésének ezt a fontos szeletét ránk bízták, és hogy az elmúlt 8 év alatt mellettünk álltak és segítették munkánkat.
Külön szeretném megköszönni a Szülői Munkaközösség tagjaiként vagy bármilyen más formában nyújtott segítségüket. Az iskola nevelő oktató munkája sem lehet eredményes a szülők nélkül.
Kedves Ballagók!
Itt álltok az általános iskolai tanulmányaitok végén. Hosszú idő telt el, mire a kis elsősből nyolcadikossá cseperedtetek. Visszagondolva talán még emlékeztek az első találkozásra, barátkozásokra. A rengeteg pozitív és negatív élmény formálta a közösséget és a kisebb csoportok kapcsolatát. Az évek során sok önbizalmat erősítő sikerben, és időnként kudarcban is volt részetek. A tanulás mellett a tanulmányi, művészeti és a sport versenyek, vetélkedők területén is kipróbálhattátok magatokat.
Az iskolában figyeltünk rátok, néha talán túlságosan is vigyáztuk lépteitek. Szüleitekkel együtt próbáltunk nevelni, irányítani. Sok olyan siker ért Bennünket általatok, amelyre nagyon büszkék vagyunk. Nemcsak a versenyeredmények számítanak. Vannak köztetek olyanok, akik a kezdeti döcögős indulás után megkomolyodva, határozott célt kitűzve végezték az utolsó hónapokat. Ezeket a pozitív változásokat is magunkénak érezzük.
Sokszínű évfolyam vagytok. Ki a tanulásban, ki a nyelvek területén, ki a képzőművészetben, ki a sportban alkotott nagyobbat.
Mindannyiótokban ott rejlik a tehetség. Kiben így, kiben úgy jelenik meg. Sokszor hosszú évek telnek el, mire felszínre tör. De úgy gondolom, akkor lehettek boldogok, ha azt csináljátok, azzal foglalkozhattok, amit igazán szerettek.
Az előbb már említett tanári nevelőmunkánk bízom benne, nem csak az középiskolában segít Benneteket, hanem az élet kihívásai során is eligazodást nyújt.
Kedves Diákok!
Győztünk! – kiáltott fel a maratoni futó, mikor hírül vitte Athénba győzelmüket. Legyen nektek ilyen édes ez a győzedelmes nap, mely sós örömkönnyekkel keveredik.
Azért vagy itt, hogy mindent megtanulj, hogy az égbe szállj, nehogy a porba hullj – mondá a költő. Tanáraitoknak tisztelettel adózva joggal bízom benne, hogy sikeresen felkészültetek az előttetek álló új kihívásokra. Megkaptátok az alapokat. Az, aki maga is partner volt ebben, az sok élménnyel gazdagodva, tudással felvértezve hagyhatja el iskolánkat. Amit csak itt kaphattatok meg, az a magas szintű angol nyelvtudás. Öten közületek középfokú angol nyelvvizsgával hagyják el iskolánkat.
Nevek: Sátori Zsuzsanna, Németh Panna, Novák Csenge, Németh Hanna, Svasznik Leila
Különösen büszkék vagyunk rájuk!
Nyelvtudásotok Berger Katalin tanárnő, Vischalver Luchoo lektorunk és valamennyi titeket angolul tanító tanárotok érdeme, amellett, hogy szorgalom és jó sok kitartás is kellett a megszerzéséhez.
Nézz vissza most egy percre, nézz az útra / Nézd meg, mit tett, mit alkotott a munka, / Nézz vissza … aztán ismét csak előre, / S indulj tovább az alkotó jövőbe. Kiss Jenő
Nézzetek vissza, és menjetek tovább. Biztosan mindannyian őriztek olyan emléket az iskolánkról, ami töltekező alapot adhat. Számomra is van néhány emlék, ami veletek kapcsolatban örökre megmarad. Edina kosárfonás technikával készült tárgyai, amelyekkel bekerült a Nemzeti Tehetség programba, Julcsi atlétika eredményei, Rudi hajfonásai, Hanna végtelen szorgalma, Eszter éles esze, gondolkodása, Csenge tánca esztétikai élményt jelentett minden esetben számomra. Bálint és Benó nagy segítőkészsége, ha bármit pakolni kell, vagy éppen csibészes mosolyuk, ők azok, akikre nem lehetett haragudni. Dominik dörmögő hangja, Panna szorgalma, Bogi kitartása és friss élményként Leila rajzai villannak fel előttem.
Én a diák gyermeki arcát igyekszem mindig megőrizni magamban s kívánom, hogy Ti is gyermekek tudjatok maradni lelketek mélyén. Albert Camus egy helyen azt írta:
Senkinek sem kötelessége, hogy nagy ember legyen, már az is nagyon szép, ha valaki ember tud lenni.
Ezt kívánom nektek én is. Tudjatok embernek lenni minden pillanatban és amikor majd a 30 vagy 40 éves osztálytalálkozótokon eljöttök az akkori Nyitrába, az akkori igazgatónak azt mondhassátok boldog emberekké lettünk, ehhez az alapot itt kaptuk meg.
Most pedig fogadjátok jó szívvel iskolatársaitok búcsúztatását!
Mindannyiótoknak gratulálunk és sikerekben gazdag életet kívánunk!
