Iskolánk 7.a és b osztályos tanulói 2024. április 22-én Erdélybe utaztak a Határtalanul pályázat jóvoltából. Az utazás tematikája a só útja volt. Már a tanév elejétől izgatottan készültünk az utazásra. Nézegettük a térképet, kiselőadásokat tartottunk híres történelmi emlékhelyekről, személyekről és a sóbányákról.
Végre elérkezett a várva-várt nap. Nagyon korán, reggel 5 órakor indultunk Szombathelyről, szinte alig aludtunk éjszaka az izgalomtól. Sokan közülünk még nem jártak ilyen messze az otthonuktól. Útban Kolozsvár felé megálltunk Királyhágón, amit Erdély kapujának is neveznek, innen kezdődik ugyanis Erdély! Útunkat folytatván a Gábor cigányok házait is megtekintettük Bánffyhunyadon, megtudtuk honnan kapták nevüket, és néhány érdekességet életükről. Délután érkeztünk meg Kolozsvárra, ahol csatlakozott hozzánk az idegenvezetőnk, András, aki séta közben mesélt a városról. Elsétáltunk Mátyás király szülőháza felé, lovasszobrában is gyönyörködtünk és megnéztük a Szent Mihály templomot. Sajnos a Házsongárdi temetőbe nem tudtunk bemenni, mert bezárt, mire odaértünk.
A látnivalók megtekintése után tovább folytattuk utunkat szállásunk felé, Székelyszentlélekre. Késő éjjel érkeztünk meg, a gyors vacsora után elfoglaltuk szállásainkat, hogy kipihenjük a hosszú út fáradalmait.
Másnap ragyogó napsütésre ébredtünk. Délelőtt ellátogattunk a helyi iskolába, megnéztük az épületet, beszélgettünk az ott dolgozó pedagógusokkal, gyerekekkel. Órákat nem tudtunk megnézni, mert éppen egy testvériskolát vártak és a 8. osztályosok vizsgát írtak. Ezután buszra ültünk és a közeli Korondig mentünk csak. Itt meglátogattunk egy helyi termelőt, aki megmutatta, hogyan lehet feldolgozni a parajdi sótömböket, milyen termékeket,- pl szappan, fürdősó- lehet belőle készíteni. Itt aztán be is vásároltunk a termékekből, sőt, megnéztük a világhírű korondi edényeket, és a szebbnél szebb kézműves termékeket. Majd ismét buszra ültünk és Szováta felé vettük az irányt. Itt körbe sétáltuk a heliotermikus Medve tavat, ami nevét azért kapta, mert alakja kiterített medvebőrre hasonlít. Gyógyvize többféle betegség kezelésére alkalmas. Ezután a parajdi sószorosban túráztunk, ami országos védettségű, természetvédelmi terület. Távolról úgy látszott, mintha havas lenne a táj. Gyönyörű és érdekes felszíni sóformákat láttunk. Farkaslakánfelkerestük a Trianoni emlékoszlopot és Tamási Áron sírját, ami két cserfa között található. Ezután a tartalmas nap után jól esett a vacsora a szálláson és jókat beszélgettünk lefekvés előtt.
A 3. napot egy helyi népviseleti ruhákat készítő hölgynél kezdtük, aki kis minibemutatót tartott, hogyan készülnek egy varrógép segítségével a szebbnél szebb ingek, táskák és azok hímzései, gombjai. Majd Székelyudvarhelyre utaztunk. Itt megnéztük a város nevezetességeit, sok lépcsőn felgyalogoltunk a Római Katolikus Főgimnáziumhoz, megnéztük az Emlékezés parkját a híres emberek szobraival és a legjobb cukrászdában megkóstoltunk a finom kézműves fagyit is. Visszafelé megálltunk Szejkefürdőn, megcsodáltuk Erdély minden fontos nevezetességét, várait a mini Erdély parkban. Azután bementünk az Orbán Balázs múzeumba, ahol a helyi idegenvezető sok érdekességet osztott meg velünk Orbán Balázs életéről, munkásságáról majd megtekintettük sírhelyét és az odavezető 17 Székelykaput. Érdekesség, hogy a legrégebbi kapu 1818-ból való. Miután délután visszaérkeztünk Székelyszentlélekre, a buszt terepjárókra cseréltük és kalandos úton felautóztunk a 958 méter magas hegyen található 22 méter magas Jézus Szíve kilátóhoz. A bátrabbak sok-sok lépcsőn felmentek a kilátó tetejére, ahonnan a fejből csodálatos kilátás tárult elénk. Visszaérkezés után a fiúk az iskola udvarán végre focizhattak, sőt, a helyiek is csatlakoztak hozzájuk. Csak hogy az izgalom meglegyen, éjjel 11 óra után medveriasztást kaptunk a telefonunkra, amiben tájékoztattak bennünket, hogy a szomszéd faluban egy medve garázdálkodik!
A 4. nap ismét beborult az ég, így esőben utaztunk az aznapi céljaink felé. Gyönyörű tájakon vezetett az utunk, hogy megérkezzünk a festői Békás- szoroshoz. Először buszon utazva, majd gyalogosan káprázatos élményben volt részünk, amint a folyó mentén, lejjebb és lejjebb haladva szűkülő szoros eléri a “Pokol kapuja” és a “Pokol tornáca” nevű helyeket. A lélegzetelállítóan fölénk magasodó 200-300 m magas függőleges sziklafalak Európa természeti ritkaságának számítanak. De a természeti csodáknak itt még nem volt vége, elsétáltunk a Gyilkos-tóhoz, ami a Keleti- Kárpátokban található. A tó keletkezésére az egyik magyarázat az, hogy 1837-ben a nagy esőzések következtében a Gyilkos-hegy egy része leszakadt és belecsúszott a völgybe. Az agyagos törmelék eltorlaszolta a patak útját, és az így keletkezett természetes gát mögött felgyülemlő víz elárasztotta a völgyet és az erdőt, amiről napjainkban csak a tóból kiálló fatörzsek csonkjai tanúskodnak. Persze az idegenvezető több romantikus mondát is elmondott a keletkezésével kapcsolatban. Ezután utunk Csíksomlyóra vezetett, ahol megnéztünk Mária szobrát a híres katolikus templomban, ami egy híres búcsújáró hely. Minden évben Pünkösdkor itt tartják a csíksomlyói búcsút, amely ma már nemcsak a székelyek, hanem az egész magyarság legjelentősebb keresztény eseménye. Több százezer ember zarándokol ide az év ezen időszakában, de máskor is nagy az érdeklődés. Este értékeltük a napot, és azon csodálkoztunk, milyen gyorsan eltelt ez a pár nap.
Utolsó reggel ismét korán keltünk, még szinte sötétben intettünk búcsút szállásadóinknak és elindultunk hazafele. Útközben megcsodálhattuk a Tordai-hasadékot, mielőtt megálltunk a sóbányánál. Tordán a só kitermelése már a rómaiak idején megkezdődött, a 18-19. században élte virágkorát és 1932-ben fejeződött be. Egy-egy akna több százezer tonna sót biztosított évtizedeken keresztül, nem csak az ottlakóknak. Lenyűgöző volt a bánya nagysága. Először egy hosszú folyosón mentünk végig, ahol sokféle bányászszerszám volt kiállítva. Majd 13 emeletet mentünk lefele a lépcsőkön, ahol egy kis vidámpark fogadott bennünket. Megnéztük a tavat, volt, aki minigolfozott, vagy utoljára vásárolt még egyet. Hazafelé a buszból láttuk Déva várát, aminek felépítéséről olvashattunk irodalomórán a Kőmíves Kelemen című népballadában.
Összességében nagyon szép, élménydús kirándulásnak lehettünk részesei, kicsit kitárult előttünk a világ. Örültünk, hogy eljutottunk ilyen távoli helyekre, és megtapasztalhattuk, hogy ott is magyarul beszélnek az emberek, figyelnek a hagyományok őrzésére, magyarságuk megélésére. Megkóstoltunk néhány jellegzetes ételt pl. csorbaleves, és természetesen ettünk kürtöskalácsot is. Láttunk nagyon szép településeket, káprázatos vidékeken utaztunk és sokan szívesen maradtunk volna még pár napot.
