Õrségi kerékpáros vándortábor

2018. június 18-24.

Indulás Szombathelyrõl 15:26-kor Szentgotthárdra.

Az utazás vidám hangulatban telt el.

Megérkezésünkkor túravezetõnk már várt ránk az állomáson, csomagjainkat elszállították a szálláshelyre, mi pedig elkerekeztünk a közeli kempingbe.  A sátrak elfoglalása után rövid tájékoztató, következett.

A közeli étteremben elköltöttük elsõ közös vacsoránkat.

Vacsora után a mellények, kulacsok kiosztása, majd a kerékpárok és sisakok átvétele következett.

A délután a város felfedezésével és persze fagyizással folytatódott.

Az est vidám focimeccsel, tollasozással zárult.

 

 

Másnap reggel hajnali madárfütty ébresztette lelkes csapatunk. Reggeli után a bringák ellenõrzése következett, majd elérkezett a
várva várt pillanat, mikor végre neki vághattunk az elsõ „megmérettetésnek”. A
túranap tervezett útvonala 20 km volt. Már az út elején meggyûlt a bajunk az
emelkedõkkel melyek „hegyként” tornyosultak elénk. A dombon felfelé bringát
toló, izzadt, elcsigázott gyermekek ajkán felcsendült a kérdés: Haza mehetünk?
Szerencsére a domb másik oldalán várt ránk a lejtõ, melyen lefelé száguldva
elszállt a csüggedés és vidáman gördültünk tova. Apátistvánfalván megpihentünk, majd 2 csoportban folytattuk utunkat.

Akik még bírták az emelkedõk kihívásait tovább bringáztak a kilátóhoz.

Õk az út menti szalmabálák örömeit is élvezhették.

A többiek a Hársas tó felé vették az útirányt, ahol a csapat másik fele késõbb csatlakozott hozzánk. A kiadós fürdés és pihenés után már könnyebben vettük az akadályokat, s vidáman tekertünk vissza a szálláshelyünkre. Az nap ismét fagyizással zárult.

 

 

Szerdán reggel csomagjainkat elszállították Õriszentpéterre, ahol a következõ szálláshely várt ránk. Reggeli után mi is felkerekedtünk, s
nekivágtunk az elõttünk álló kihívásoknak. Az útvonal Szentgotthárd – Farkasfa
– Szalafõ – Õriszentpéter (26 km) volt. Csodálatos Õrségi tájon, erdei utakon vezetett az utunk.

Szalafõn a skanzenben megismerkedtünk az Õrség épített örökségeivel, majd az állatsimogatóban és a játszótéren folytatódott a program.

A program után tovább gördültünk Õriszentpéterre, ahol birtokba vettük a következõ szálláshelyünket.

 

 

A délutáni program keretében az Õrállók Alapítvány hagyományõrzõ bemutatója következett. A rendhagyó töri órát mindenki élvezettel hallgatta.

Az elõadás után mindenki kézbe vehette és kipróbálhatta a bemutatott fegyvereket.

Ezután pedig elkezdõdött a kiképzés. Hadrendbe állt a csapat, megtanulták a „hatos vágást” és a tisztelgés mozzanatait.

Majd kezdetét vette a viadal.

A vesztesek pedig elnyerték méltó jutalmukat.

Ezután következett az íjászat és a többi fegyver kipróbálása.

A nap tábortûzzel és szalonnasütéssel zárult.

 

 

Csütörtökön nagy kihívás elé néztünk, hiszen a leghosszabb
túra várt ránk. A nap folyamán egy 68 km-es kört tettünk meg Szatta,
Kerkafalva, Szentgyörgyvölgy, Magyarszombatfa és Magyarföld érintésével.
Kétkedve vágtunk útnak, de kis csapatunk legyõzve minden dombot büszkén ért célba a nap végén.

Elsõ pihenõnk a Kerka patak partján volt, ahol a nagy melegben egy kis felfrissülés várt ránk.

Útközben egy elsodort mocsári teknõst is megmentett a csapat.

Velemér határában egy kis pihenõ és erõgyûjtés az Új Élet MTSZ árnyékában.

Újult erõvel nekivágtunk az elõttünk álló lejtõknek, s felküzdöttük magunkat Magyarország legrégebbi templomához.

A lefele vezetõ úton egy defekt gyors javítására került sor.

A következõ állomás Magyarszombatfa volt, ahol belekóstolhattunk a fazekas mesterség fortélyaiba.

Hazafelé Magyarföldön megnéztük a helyi fatemplomot.

Áhítattal hûsöltünk a templomban erõt gyûjtve a következõ kihívás megtételéhez.

E hosszú nap végén boldogan és elégedetten érkeztünk vissza Õriszentpéterre. Mindenki teljesítette a tábor leghosszabb távját. Büszkék lehettünk magunkra

Közkívánatra az esti mûsor tábortûz és szalonnasütés volt.

Másnap reggel elindultunk a következõ szálláshely felé Nádasdra. Indulás elõtt felharsant a csatakiáltásunk, majd nekivágtunk a
következõ távnak.  A 32 km-es szakasz már gyermekjátéknak tûnt az elõzõ napi távhoz képest.

Vidáman tekertünk a szemerkélõ esõ ellenére is. Elsõ
célpontunk a Vadása-tó volt. Itt még látszott az elmúlt hetek viharainak romboló munkája.

Következõ állomásunk a szõcei tõzegláp és a Lápok Háza volt. Itt egy rövid ismertetõ után megnéztük a kiállítást.

Egy rövid tekerés után megnéztük a tõzeg láp rét növény különlegességeit.

Ezután újra útra keltünk, s Nádasd felé vettük az útirányt. Útközben egy régi vasútvonalon egy gyors pillanatképet készítettünk.

Nádasdon elfoglaltuk a szállást, majd siettünk a következõ program helyszínére. Itt mindenki kipróbálta a sport íjászatot.

Az esti program közös játék volt, amit mindenki nagyon élvezett.

Reggel nekivágtunk a következõ szakasznak, amely az utolsó szállás felé vezetett Oszkóra.

Sajnos a borongós, hûvös idõ miatt nem tudtunk megmártózni a Gersekaráti-tóban.

Vasváron letáboroztunk a város központjában, majd mindenki feltankolta édesség készleteit. Nagy örömünkre összetalálkoztunk Gabi nénivel, így gyorsan meg is örökítettük ezt az eseményt a Szent kútnál.

Ezután már csak egy nagyobb lejtõs szakasz következett, s persze egy kis dombocska az út végére, s begördültünk utolsó szálláshelyünkre, Oszkóra.

A szõlõhegyen gyönyörû környezetben töltöttük el a délutánt.

Az éjszakába nyúló szalonnasütés persze itt sem maradt el. Vidáman hangulatban telt el az utolsó közös este.

Másnap reggel a közös reggeli után, mindenki papírra vetette legszebb élményeit.

Egy utolsó közös csatakiáltással búcsúztunk ettõl az élmény teli vidám tábortól.

A hazautazás két útvonalon történt. Az egyik csoport kibiciklizett a vasvári állomásra, s vonattal utaztak Szombathelyre. A csoport másik fele biciklivel tekert Szombathelyig. Útközben megpihentek a Jeli arborétumban.

Persze nem hagyták ki a rumi fagyit sem.

S egy élmény dús, vidám táborozás után hazaérkezett a kis csapat.

Mindenki egészségesen, életre szóló élményekkel tért haza a táborozásból. Reméljük lesz folytatás.